Az elsõ ilyen tényezõnek szociális okai vannak. Ebben az aspektusban a tengerparton és a nagyvárosokban élõ viszonylag gazdagabb és idõsebb generáció áll szemben az ország belsejében élõ tanulatlan, fiatal nemzedékkel. A szegényebb régiókban élõ kamaszok kilátástalan, nagyon rossz szociális körülmények között élnek, s a RUF-hoz való csatlakozás hízelgõ karrierlehetõség a számukra. A lázadók között a szegény fiatalok húst ehetnek, saját fegyverük lehet, és végeredményben szabadon garázdálkodhatnak. S mivel a lázadóknak sem ideológiájuk, sem (politikai) programjuk nincsen, a konfliktus elsõ ránézésre értelmetlennek tûnhet. És valóban az is. A Sierra Leonét már egy évtizede terrorizáló állapot bizonyos értelemben tényleg értelmetlen: az ártatlan lakosok terrorizálásának, amputálásának, megkínzásának, meggyilkolásának szükségességét semmi nem igazolja. Hacsak...

Hacsak nem vesszük figyelembe a konfliktus hátterében rejlõ második, ún. gazdasági okokat. Sierra Leone ásványkincsekben gazdag (lásd. a gyémántok szerepe). A gyémántbányák pedig a szegény emberek lakta régiókban vannak, nagy részük a lázadók ellenõrzése alatt. A RUF az eladott gyémántokból fegyvereket, élelemet, s drogot vásárol. Ameddig tart a konfliktus, addig káosz és dezintegráció jellemzi az országot. És ameddig káosz van az országban, addig a lázadók szabadon ki tudják használni a bányák adta anyagi lehetõségeket. Ez ilyen „egyszerû”.

Harmadik okként a jelenlegi káosz fenntartását preferáló Libériát jelölhetjük meg. Azzal, hogy Libéria (Charles Taylor elnökkel az élen) a gyémántokért cserében támogatja a RUF lázadóit, õ maga is felelõs a polgárháború "fenntartásáért".